Z

(Ipolypásztó, 1948 – Somorja, 2003)

irodalomtudós, kritikus, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1972-ben szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet, majd ugyanitt kandidátusi fokozatot. 1988 őszétől adjunktusként, majd egyetemi docensként tanszékünk oktatója, 1990-től 1992-ig tanszékvezető.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Zalabai elsősorban metaforaelméleti munkájáról (Tűnődés a trópusokon), illetve kiterjedt kritikai munkásságáról ismert. Fő kutatási területe az irodalomelmélet és a trópusok vizsgálata mellett a szlovákiai magyar irodalom volt, de foglalkoztatta a régi (Szenczi Molnár Albert munkássága), illetve klasszikus magyar (Baróti Szabó Dávid költészete) irodalom is. Szerkesztői (Irodalmi Szemle, Madách Könyvkiadó), kötet-összeállítói munkássága is jelentős: számos fontos antológia (Jelenlét, Családi krónika, A hűség nyelve, Verses magyar Bohémia stb.) és válogatás fűződik a nevéhez. Szociográfiai munkái is kiemelkedők. A Bibliotheca Hungarica alapítója volt, a somorjai városi könyvtár az ő nevét viseli.

Főbb művei:

• A vers túloldalán (tan., Pozsony, Madách, 1974);
• Mérlegpróba (tan., Pozsony, Madách, 1975);
• Tűnődés a trópusokon (monográfia, Pozsony, Madách, 1981, 1986,  Pozsony, Kalligram, 1998);
• Mindenekről számot adok (Pozsony, Madách, 1984, 1988);
• Hazahív a harangszó (Pozsony, Madách, 1985, 1988);
• Verstörténés (Pozsony, Kalligram, 1995);
• Irodalom és „iroda-lom” (tan., publ., Dunaszerdahely, Nap, 1997);
• Koszorúk (tan., publ., Dunaszerdahely, Csemadok, 1998).

(Beregszász, 1910 – Kaposvár, 1995)

irodalomtörténész, színműíró

Tanszéki kötődés: 1933-ban szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Zapf a kisebbségi magyar egyetemi mozgalom egyik irányítója volt, jelentős és sokat hivatkozott szakdolgozata az egyik legkorábbi szlovákiai magyar irodalomtörténeti szintéziskísérletnek számít, melyből azonban csak egy nagyobb, tanulmánnyi terjedelmű részlet ismert. A Magyar Írás közölte Győri Dezsőről, Mécs Lászlóról, Szabó Dezsőről írt tanulmányait. 1939-től Kaposváron élt, ahol főiskolai tanárként dolgozott. Dráma- és regényírással is próbálkozott. Somogyi Írásban több tanulmánya, színházi kritikája, novellája, verse jelent meg. Tanulmányait közölte a pécsi Jelenkor, a szegedi Tiszatáj. Ő írta A német irodalom a XX. században c. tanulmánykötet egyik fejezetét, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg.

Főbb művei:

• A Magyar irodalom Csehszlovákiában című egyetemi szakdolgozatát a pozsonyi Akadémiai Kiadó 1933-ban a Bujnák-emlékkönyvben jelentette meg.
• Tavaszi ébredés (dráma)
• Nagy érzések (dráma)
• Bujdosók (dráma)
• Prágai napló (önéletrajzi regény)
• A Beregszászi Magyar Gimnázium története, Budapest.

(Eperjes, 1928)

nyelvész, hungarológus, műfordító

Tanszéki, egyetemi kötődés: a pozsonyi Comenius Egyetemen biológia–filozófia–természetrajz szakos tanári oklevelet (1953), majd a Pedagógiai Főiskolán magyar szakos diplomát szerzett (1955). 1962-től 1989-ig a tanszék adjunktusa volt.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Főként stilisztikával, nyelvészeti és műfordítás-elméleti kérdésekkel foglalkozott, de jelentős irodalomtudományi és művelődéstörténeti tanulmányokat is írt. Magyarra fordította František Miko Az epikától a líráig (2000) c. munkáját.

Főbb művei:

• Stílus és fordítás, Pozsony, Madách, 1993;
• Gymnasiologia, Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2003;
• Visszalapozások, Dunaszerdahely, Nap, 2008.