T

TALLÓSI BÉLA

(Martos, 1958)

író, költő, újságíró, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1985-ben végzett magyar–szlovák szakon.

Tevékenységi kör: Novellákat, gyermekverseket publikált, illetve az Új Szó Kultúra rovatának szerkesztőjeként számos film- és képzőművészeti, illetve irodalmi tárgyú recenziót, kritikát, interjút közölt. Jegyzet- és glosszaíróként is jelentős.

Főbb művei:

Kakaserdőn kukorékfa (gyerekversek, Pozsony, AB-ART, 2000);
Megégett tulipánok (elbeszélések, Pozsony, Madách-Posonium, 2002).

TANKÓ LÁSZLÓ

(Rimaszombat, 1934 – Pozsony, 2014)

pedagógiai szakíró, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1959-ben szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1977-ben doktorált.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Kutatási területe a középiskolai magyar irodalomoktatás volt, több tankönyv, segédlet és (szlovák–magyar) szótár szerzője. 1963–1965 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerkesztője, 1965-től a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa volt.

Főbb művei:

Szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (társszerzőként, 1973, több kiadásban);
Maďarčina pre samoukov (társszerzőként, 1983, több kiadásban);
Szlovák–magyar / magyar–szlovák pedagógiai kisszótár (Pozsony, 2000);
Szlovák–magyar kéziszótár (2002).

TÓTH KÁROLY

(Vágsellye, 1959)

irodalomkritikus, szerkesztő, politikus

Tanszéki kötődés: 1983-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: A 80-as években irodalommal és irodalomkritikával foglalkozott: tagja volt az Iródia-mozgalomnak. 1987–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője lett. Fórum Kisebbségkutató Intézet alapító igazgatója 1966-tól 2014-ig, azóta a Fórum Kisebbségkutató Intézet Igazgatótanácsának az elnöke. 1989-ben egyik alapítója a Független Magyar Kezdeményezésnek, 1990-ben elnöke, később alelnöke, 1992–1998-ban a Magyar Polgári Párt alelnöke, illetve pártigazgatója. Több kiemelkedően fontos kisebbségtudományi könyvsorozat, tudományos kiadvány szerkesztője, társszerzője. 2007-től az MTA külső köztestületi tagja.

Főbb művei:

Leányvári ébredés. Esszék és tanulmányok, Dunaszerdahely, NAP Kiadó, 1994.

TŐZSÉR ÁRPÁD

(Pozsony, 1935)

költő, esztéta, irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító

Tanszéki kötődés: 1960-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1975-ben a Comenius Egyetemen doktorált, 1998-ban PhD-fokozatot szerzett. Tanszékünkön 1991-től óraadóként, majd 1992-től nyugdíjazásáig (2002) egyetemi adjunktusként működött.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Tőzsér Árpád elsősorban költőként ismert: nemzedéke és az egyetemes magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusa. Esszéket, tanulmányokat, publicisztikai írásokat egyaránt publikál. Jelentős műfordító, számos cseh, szlovák, svéd és lengyel szerző munkáját fordította magyarra: Feldek- (Virradat a ceruza körül, 1980), Holan- (Éjszaka Hamlettel, 2000) és Hrabal-fordításai (Színnyomatok) különösen jelentősek. Kutatóként elsősorban régi magyar irodalommal, kortárs irodalommal és kisebbségi irodalommal foglalkozott. Kossuth-díjas, de a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztjével (1996, 2002), illetve a Ľudovít Štúr III. fokozatával (2004) is kitüntették. Munkásságáról Pécsi Györgyi és Németh Zoltán írt monográfiát. Összegyűjtött verseit 2015-ben jelentette meg a Kalligram Erről az Euphorboszról beszélik címmel. Naplóit több kötetben publikálta.

Főbb művei:

Mogorva csillag, Pozsony, Madách, 1963.
Kettős űrben, Pozsony, Madách, 1967.
Az irodalom valósága, Pozsony, Madách, 1970.
Érintések, Pozsony, Madách, 1972.
Genezis, Pozsony, Madách, 1979.
Szavak barlangjában, Pozsony, Madách, 1980.
Adalékok a Nyolcadik Színhez, Pozsony, Madách, 1982.
Régi költők – mai tanulságok, Pozsony, Madách, 1984.
Körök, Pozsony, Madách, 1985.
Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról, Pozsony, Madách, 1989.
Escorial Közép-Európában, Pozsony, Madách, 1992.
Pozsonyi páholy, Pozsony, Madách, 1994.
Egy diófa és környéke, Dunaszerdahely, Nap, 1995.
Mittelszolipszizmus. Válogatott versek. Budapest, Széphalom, 1995.
Csuang-ce és a pillangó, Dunaszerdahely, Nap, 1998.
A nem létező tárgy tanulmányozása, Pozsony, Kalligram, 1999.
Négy negyed (Versek 1965–1977), Dunaszerdahely, Nap, 1999.
Finnegan halála, Kalligram, Pozsony, 2002.
Mintha erdei állat volna és angyal, Nap, Dunaszerdahely, 2002.
Tanulmányok költőportrékhoz, Budapest, Széphalom, 2004.
Milétoszi kumisz, Pozsony, Kalligram, 2004.
Léggyökerek, Budapest, 2006.
A Matrjoska-baba szubjektuma, Pozsony, Madách-Posonium, 2006.
Csatavirág. Létdalok, Pozsony, Kalligram, 2009.
Fél nóta, Pozsony, Kalligram, 2012.
Erről az Euphorboszról beszélik, Pozsony, Kalligram, 2015.

TURCZEL LAJOS

(Ipolyszalka, 1917 – Érsekújvár, 2007)

irodalom- és művelődéstörténész, kritikus

Tanszéki kötődés: 1951 és 54 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári oklevelet szerzett (eredeti végzettsége szerint jogász volt), 1954-től 1959-ig az ottani magyar tanszéken, 1959-től a Comenius Egyetemen tanított, 1968-ban bölcsészdoktori fokozatot szerzett. 1962-től 1975-ig tanszékvezetőként tevékenykedett, 1982-ban nyugdíjazták. A tanszék mellett működő Szenci Molnár Albert Egyesület alaptőkéjét ő teremtette elő.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Turczel Lajos a szlovákiai magyar irodalom és művelődéstörténet alapozó jelentőségű kutatója volt, a hazai irodalom egyik legjelentősebb rendszerezője, kritikusa és támogatója. Feltárta az első Csehszlovák Köztársaság (1918–1938) kisebbségi magyar társadalmának irodalmi-kulturális viszonyait, a kisebbségi önvédelem formáit, megteremtette egy irodalomtörténeti szintézis alapjait. Számos kritikát, íróportrét, műfajtörténeti fejlődésrajzot, sajtótörténeti és kritikatörténeti munkát írt, a sporttörténet is foglalkoztatta. Több kulcsfontosságú antológiát szerkesztett. Többek közt a Magyar Köztársaság Csillagrendjével (2002) és Pribina-kereszttel is kitüntették (2003).

Főbb művei:

Írások mérlegen (kritikák, 1958);
Írás és szolgálat (tan., 1965);
Két kor mezsgyéjén (mon., 1967, 1983, 2007);
Portrék és fejlődésképek (tan., 1977);
Hiányzó fejezetek (tan., 1982);
Tanulmányok és emlékezések (tan., 1987);
Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (mon., 1992);
Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (tan., 1995, 2002);
Arcképek és emlékezések (tan., 1997);
Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások (tan., 1997).