V

(Dunaszerdahely, 1970)

történész, irodalomtörténész, pedagógiai szakíró

Tanszéki kötődés: 1993-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet, 2003-ban doktorált.

Tevékenységi kör, kutatási terület: 2005 óta történészként tevékenykedik a Selye János Egyetem Történelem Tanszékén. Két kutatási területtel foglalkozik behatóbban: a hidegháború korszakának történetével, valamint történelemdidaktikával. Irodalomtudományi munkássága is jelentős: Monoszlóy Dezsőről monográfiát írt, értekezést publikált Freud és a modern magyar irodalom kapcsolatáról. Munkái szlovák és angol nyelven is megjelennek. Számos tantárgy-pedagógiai és módszertani szakcikket is publikált.

Főbb művei:

· Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom. Tanulmányok magyar írók és a freudi pszichoanalízis kapcsolatáról, Pozsony, AB-ART, 2005. 

· Monoszlóy Dezső, Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 2006.

· Bevezetés a történelemdidaktikába és a történelemmetodikába, Selye János Egyetem, Komárom, 2009.

·Egy szabad hang Kelet-Európában – A Szabad Európa Rádió tevékenységéről a hidegháború alatt, Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 2011.

· Rádio Slobodná Európa a jeho činnosť vo východnej Európe, Univerzita J. Selyeho - Selye János Egyetem, Komárno/Komárom, 2013.

. Hidegháború es európai integráció – Régi és új értelmezések a 20. század második felének történeti értelmezéséhez, Monographiae Comaromienses 16. SJE Tanárképző Kar, Komárom, 2015.

(1978)

műfordító

Tanszéki kötődés: Magyar– szakos tanári oklevelet szerzett. Szakdolgozatát Amade László költészetéről írta.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Vályi Horváth Erika számos szlovák nyelvű kötet magyar fordítója. Az ő fordításában jelentek meg többek közt Pavol Rankov, Jana Juráňová, Uršula Kovalyk, Ivana Dobrakovová és Jaroslava Blažková munkái. 2008-ban fordításaiért Madách-nívódíjban részesült.

(Kisújfalu, 1951 – Pozsony, 1999)

költő, műfordító, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1974-ben magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett, 1976-ban magyar irodalomból doktorált.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Pályáját versekkel, kritikákkal és tanulmányokkal kezdte, gyerekirodalommal is foglalkozott. Kiadói (Madách) és lapszerkesztőként (Hét, Irodalmi Szemle) is ismert volt. Több szlovák, cseh és latin művet fordított magyarra. Műfordításai közül kiemelkednek Vojtech Zamarovský-fordításai (A görög csoda, 1980, A felséges piramisok, 1981), illetve Ján Smrek-magyarítása (Festett ábécé, 1996). Pozsonyról szóló úti könyve máig népszerű.

Főbb művei:

• Zöld vizek, piros kavicsok (v., 1976, Pozsony, Madách);
• Egyszer csak szárnyra kelt (v., Pozsony, Madách, 1984) ;
• Jégmadárkák télben (v., 1988, Pozsony, Madách);
• A fecskebekecs (gyermekv., 1992, Pozsony, Madách);
• Pozsony (útikönyv, 1995, Pozsony, Madách);
• Túl az Óperencián, (Pozsony, 1996) ;
• Szlovákiai turistalexikon (1999, Pozsony, Madách).

(1982)

költő, műfordító, énekes

Tanszéki kötődés: 2007-ben szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. Szakdolgozatát régi magyar irodalomból írta (a lőcsei Mesés könyvecskéről).

Tevékenységi kör: Vaszily Tímea versei, illetve szlovák (Michal Habaj) és cseh (Jáchym Topol, Jiří Karásek ze Lvovic) nyelvből készült fordításai a Kalligram, az Irodalmi Szemle és a Nova Posoniensia hasábjain jelentek meg. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár műfordítás-pályázatán sikerrel szereplő munkái (Karel Šiktanc versei) a Napút-füzetekben láttak napvilágot (2011). Több cikket is publikált a Kálvinista Szemlében és más fórumokon.

(Érsekújvár, 1986)

költő, műfordító

Tanszéki kötődés: 2010-ben szerzett tanári oklevelet magyar–német szakon.

Tevékenységi kör: Veres Erika versei és törökből készült műfordításai (Ahmet Hâşim, Ahmet Hamdi Tanpınar és Sezai Karakoç művei) a Kalligram, a Nova Posoniensia, illetve az Irodalmi Szemle hasábjain jelentek meg. Jelenleg az isztambuli egyetem doktorandusza.

(Érsekújvár, 1984)

író, újságíró

Tanszéki kötődés: 2007-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör: Veres István elsősorban szépíróként ismert: számos novellája és egy sikeres regénye jelent meg. Egyéni stílusú cikkei, jegyzetei, glosszái, kulturális írásai az Új Szó, illetve a Vasárnap hasábjain látnak napvilágot. Szakdolgozatát Bodor Ádám prózájáról írta.

Főbb művei:

• Galvánelemek és akkumulátorok, Pozsony, Kalligram, 2011.
• Dandaranda. Szerelem, biztonság, kutyák, Pozsony, Kalligram, 2013.

(Komárom, 1973)

költő, irodalomtörténész

Tanszéki kötődés: 1997-ben szerzett esztétika–magyar szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Vida Gergely nemzedéke egyik legjelentősebb költője. Irodalomtörténészként Babits Mihály munkásságával foglalkozott. Jelentősek értelmező-elemző tanulmányai, szakcikkei. Szerkesztőként is tevékeny (Opus).

Főbb művei:

• Tinta-palinta (v., Dunaszerdahely, Nap, 1999),
• Sülttel hátrafelé (v., Pozsony, Kalligram, 2004),
• Rokokó karaoke (v., Pozsony, Kaligram, 2006),
• Babits-olvasatok. Játék, konvenció és trópus a fiatal Babitsnál (tan., Pozsony, Kalligram, 2009),
• Horror klasszikusok (v., Pozsony, Kalligram, 2010),
• Demóverzió (v., Pozsony, Kalligram, 2014).

(Réte, 1947)

kultúrtörténész

Tanszéki kötődés: 1978-ban szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Közművelődési, művelődéstörténeti szakcikkek, ismeretterjesztő tanulmányok szerzője. Tanulmányt írt többek közt Radnóti Miklós Liberecben töltött évéről (Irodalmi Szemle, 1972/1). Színháztörténettel is foglalkozik.

Főbb művei:

• A komáromi magyar színészet története (1792–1918), Tatabánya, 1981.

(1972–2013)

pedagógiai szakíró

Tanszéki kötődés: 1995-ben szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet, 2009-ben doktorált.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Kutatóként elsősorban módszertani kérdésekkel foglalkozott. A pozsonyi gimnáziumban tanított, majd a komáromi Selye János Egyetem Angol Tanszékén oktatott angol-amerikai irodalmat előbb tanársegédként, később adjunktusként. Legendás tanáregyéniségnek számított.