T

(Martos, 1958)

író, költő, újságíró, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1985-ben végzett magyar–szlovák szakon.

Tevékenységi kör: Novellákat, gyermekverseket publikált, illetve az Új Szó Kultúra rovatának szerkesztőjeként számos film- és képzőművészeti, illetve irodalmi tárgyú recenziót, kritikát, interjút közölt. Jegyzet- és glosszaíróként is jelentős.

Főbb művei:

• Kakaserdőn kukorékfa (gyerekversek, Pozsony, AB-ART, 2000);
• Megégett tulipánok (elbeszélések, Pozsony, Madách-Posonium, 2002).

(Rimaszombat, 1934 – Pozsony, 2014)

pedagógiai szakíró, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1959-ben szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1977-ben doktorált.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Kutatási területe a középiskolai magyar irodalomoktatás volt, több tankönyv, segédlet és (szlovák–magyar) szótár szerzője. 1963–1965 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerkesztője, 1965-től a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa volt.

Főbb művei:

• Szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (társszerzőként, 1973, több kiadásban);
• Maďarčina pre samoukov (társszerzőként, 1983, több kiadásban);
• Szlovák–magyar / magyar–szlovák pedagógiai kisszótár (Pozsony, 2000);
• Szlovák–magyar kéziszótár (2002).

(Vágsellye, 1959)

irodalomkritikus, szerkesztő, politikus

Tanszéki kötődés: 1983-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: A 80-as években irodalommal és irodalomkritikával foglalkozott: tagja volt az Iródia-mozgalomnak. 1987–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője lett. Fórum Kisebbségkutató Intézet alapító igazgatója 1966-tól 2014-ig, azóta a Fórum Kisebbségkutató Intézet Igazgatótanácsának az elnöke. 1989-ben egyik alapítója a Független Magyar Kezdeményezésnek, 1990-ben elnöke, később alelnöke, 1992–1998-ban a Magyar Polgári Párt alelnöke, illetve pártigazgatója. Több kiemelkedően fontos kisebbségtudományi könyvsorozat, tudományos kiadvány szerkesztője, társszerzője. 2007-től az MTA külső köztestületi tagja.

Főbb művei:

• Leányvári ébredés. Esszék és tanulmányok, Dunaszerdahely, NAP Kiadó, 1994.

(Pozsony, 1935)

költő, esztéta, irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító

Tanszéki kötődés: 1960-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1975-ben a Comenius Egyetemen doktorált, 1998-ban PhD-fokozatot szerzett. Tanszékünkön 1991-től óraadóként, majd 1992-től nyugdíjazásáig (2002) egyetemi adjunktusként működött.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Tőzsér Árpád elsősorban költőként ismert: nemzedéke és az egyetemes magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusa. Esszéket, tanulmányokat, publicisztikai írásokat egyaránt publikál. Jelentős műfordító, számos cseh, szlovák, svéd és lengyel szerző munkáját fordította magyarra: Feldek- (Virradat a ceruza körül, 1980), Holan- (Éjszaka Hamlettel, 2000) és Hrabal-fordításai (Színnyomatok) különösen jelentősek. Kutatóként elsősorban régi magyar irodalommal, kortárs irodalommal és kisebbségi irodalommal foglalkozott. Kossuth-díjas, de a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztjével (1996, 2002), illetve a Ľudovít Štúr III. fokozatával (2004) is kitüntették. Munkásságáról Pécsi Györgyi és Németh Zoltán írt monográfiát. Összegyűjtött verseit 2015-ben jelentette meg a Kalligram Erről az Euphorboszról beszélik címmel. Naplóit több kötetben publikálta.

Főbb művei:

• Mogorva csillag, Pozsony, Madách, 1963.
• Kettős űrben, Pozsony, Madách, 1967.
• Az irodalom valósága, Pozsony, Madách, 1970.
• Érintések, Pozsony, Madách, 1972.
• Genezis, Pozsony, Madách, 1979.
• Szavak barlangjában, Pozsony, Madách, 1980.
• Adalékok a Nyolcadik Színhez, Pozsony, Madách, 1982.
• Régi költők – mai tanulságok, Pozsony, Madách, 1984.
• Körök, Pozsony, Madách, 1985.
• Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról, Pozsony, Madách, 1989.
• Escorial Közép-Európában, Pozsony, Madách, 1992.
• Pozsonyi páholy, Pozsony, Madách, 1994.
• Egy diófa és környéke, Dunaszerdahely, Nap, 1995.
• Mittelszolipszizmus. Válogatott versek. Budapest, Széphalom, 1995.
• Csuang-ce és a pillangó, Dunaszerdahely, Nap, 1998.
•  A nem létező tárgy tanulmányozása, Pozsony, Kalligram, 1999.
• Négy negyed (Versek 1965–1977), Dunaszerdahely, Nap, 1999.
• Finnegan halála, Kalligram, Pozsony, 2002.
• Mintha erdei állat volna és angyal, Nap, Dunaszerdahely, 2002.
• Tanulmányok költőportrékhoz, Budapest, Széphalom, 2004.
• Milétoszi kumisz, Pozsony, Kalligram, 2004.
• Léggyökerek, Budapest, 2006.
• A Matrjoska-baba szubjektuma, Pozsony, Madách-Posonium, 2006.
• Csatavirág. Létdalok, Pozsony, Kalligram, 2009.
• Fél nóta, Pozsony, Kalligram, 2012.
• Erről az Euphorboszról beszélik, Pozsony, Kalligram, 2015.

(Ipolyszalka, 1917 – Érsekújvár, 2007)

irodalom- és művelődéstörténész, kritikus

Tanszéki kötődés: 1951 és 54 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári oklevelet szerzett (eredeti végzettsége szerint jogász volt), 1954-től 1959-ig az ottani magyar tanszéken, 1959-től a Comenius Egyetemen tanított, 1968-ban bölcsészdoktori fokozatot szerzett. 1962-től 1975-ig tanszékvezetőként tevékenykedett, 1982-ban nyugdíjazták. A tanszék mellett működő Szenci Molnár Albert Egyesület alaptőkéjét ő teremtette elő.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Turczel Lajos a szlovákiai magyar irodalom és művelődéstörténet alapozó jelentőségű kutatója volt, a hazai irodalom egyik legjelentősebb rendszerezője, kritikusa és támogatója. Feltárta az első Csehszlovák Köztársaság (1918–1938) kisebbségi magyar társadalmának irodalmi-kulturális viszonyait, a kisebbségi önvédelem formáit, megteremtette egy irodalomtörténeti szintézis alapjait. Számos kritikát, íróportrét, műfajtörténeti fejlődésrajzot, sajtótörténeti és kritikatörténeti munkát írt, a sporttörténet is foglalkoztatta. Több kulcsfontosságú antológiát szerkesztett. Többek közt a Magyar Köztársaság Csillagrendjével (2002) és Pribina-kereszttel is kitüntették (2003).

Főbb művei:

• Írások mérlegen (kritikák, 1958);
• Írás és szolgálat (tan., 1965);
• Két kor mezsgyéjén (mon., 1967, 1983, 2007);
• Portrék és fejlődésképek (tan., 1977);
• Hiányzó fejezetek (tan., 1982);
• Tanulmányok és emlékezések (tan., 1987);
• Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (mon., 1992);
• Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (tan., 1995, 2002);
• Arcképek és emlékezések (tan., 1997);
• Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások (tan., 1997).