S

(Alsócsitár, 1951)

nyelvész

Tanszéki kötődés: 1974-ben szerzett magyar–latin, 1983-ban pedig történelem szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Sándor Anna fő kutatási területe a nyelvjárásgyűjtés, a dialektológia, illetve a kisebbségi nyelvhasználat és kétnyelvűség kérdései. Magyar és szlovák nyelven is publikál. Jelenleg a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának docense. Csűry Bálint-emlékérmes (1992), illetve Arany János-díjas (2011) kutató. Több egyetemi jegyzet szerzője, illetve társszerzője.

Főbb művei:

·  A koloni lyukas hímzés szakszókincse, Budapest, ELTE, 1993.

· Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi magyar beszélőközösségben,     Kolonban, Pozsony, Kalligram, 2000.

·  A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza, Pozsony, Kalligram, 2004.

(Budapest, 1887 – Pozsony, 1962)

történész, irodalomtörténész

Tanszéki kötődés: 1950-től haláláig a pozsonyi pedagógiai főiskola, majd a Comenius Egyetem Magyar Tanszékének vezetője volt.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Sas Andor irodalom-, hely- és gazdaságtörténeti tanulmányokat, dolgozatokat, cikkeket publikált. Korai írásai a Nyugatban, az Athenaeumban, a Huszadik Században, illetve az Egyetemes Philológiai Közlönyben jelentek meg. Babits, Juhász Gyula és Balázs Béla mellett budapesti tanulmányai idején tagja volt a Négyessy-szemináriumnak. Csehszlovákiába emigránsként érkezett: 1920-ban telepedett le. Itt elsősorban Pozsony múltjával, illetve cseh/szlovák–magyar kapcsolattörténettel, valamint gazdaságtörténettel foglalkozott. Többek közt T. G. Masaryk és E. Beneš munkáit is magyarra fordította. Sírja a pozsonyi csalogányvölgyi temető XIV. parcellájában található.

Főbb művei:

·   Szabadalmas Munkács város levéltára (1376–1850), 1927.

·  A Schönborn-uradalom a 18. században, 1931

·  Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a                 Bach-korszak Prágájában (1854–1860), 1937

·  Történelmi és irodalmi tanulmányok, Pozsony, Csehszlovákiai Magyar Kiadó, 1953

·   Magyar humoristák, Pozsony, Csehszlovákiai Magyar Kiadó, 1954

·  Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán, Pozsony, Csehszlovákiai Magyar Kiadó, 1955

·  A koronázó város – A bécsi kongresszustól a nagy márciusig (1815–1848), 1973 (Pannónia Kiadó, 1995)

·    A szlovákiai zsidók üldözése (1939–1945), Pozsony, Kalligram, 1993.

(Pozsony, 1908 – Pozsony, 1999)

zeneszerző, karnagy

Tanszéki, egyetemi kötődés: 1935-ben a Comenius Egyetem BtK-n magyar–latin–zenei nevelés szakot végzett.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Schleicher László elsősorban zeneszerzőként, zenészként, zenei mozgalmak szervezőjeként vált ismertté. Eugen Suchoň, Ján Cikker, Kornel Schimpl és Gustáv Náhlovský tanítványaként hegedű-, zeneszerzési és karmesteri szakot végzett. Zenei témájú írásokat közölt; szakkönyveket, tankönyveket is publikált (Az énekkari partitúra játszása és elemzése, 1972, Intonációs és ritmusgyakorlatok, 1976) és fordított (pl. Zbynek Mrkoš: A karénektanítás módszertana). A pozsonyi jezsuita és a Szentháromság-plébániatemplom karnagya és orgonistája volt. Számos dalt (Megy a juhász szamáron, Megállnék ablakod alatt, Oh, ha csak egyszer, Hortobágyi kocsmárosné, Füstbe ment terv), kórusművet, hangszeres művet, illetve egyházzenei művet komponált.

Főbb művei:

• Zsoltár gyermekhangra (1971),  
• Három véka kendermag (gyermekkar)
• Katonadalok - betyárdalok (férfi és vegyeskarra)
• Pastoralis orgonapraeludium (g-moll, H-dúr),
• Orgonafantázia
• Kétszólamú invenció oboára és fagottra, Bölcsődal zongorára,
• 10 egyszólamú m. népmise,
• II. adventi mise,
• Bűnbánati mise,
• Missa papae Joannis XXIII.
• O salutaris hostia;
• Stabat mater;
• Joseph, fili David;
• Hogyha az Úr nem építi a házat.

(Alsócsitár, 1917– Pozsony, 2005)

nyelvész

Tanszéki kötődés: 1944-ben szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1953 és 1983 között az egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense volt.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Szakterülete a fonetika, a fonológia, a finnugor nyelvészet és nyelvtörténet, a dialektológia és az összehasonlító nyelvtudomány volt. Lexikológiai működésének csúcspontja Magyar–szlovák, illetve szlovák–magyar szótára.

1976–1979-ben Finnországban volt vendégtanár. Ágh Tiborral együtt szlovákiai magyar népballadákat rendezett sajtó alá (Vétessék ki szóló szívem, 1979).

Főbb művei:

• Magyar hangtan, Pozsony, SPN, 1960.
• Magyar nyelvtörténet I., Pozsony, SPN, 1971
• Magyar–szlovák szlovák–magyar iskolai szótár, Pozsony, SPN, (1993, 2006).

(Rimaszombat, 1966)

történész, tankönyvíró

Tanszéki kötődés: magyar–történelem szakot végzett 1989-ben.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Kutatóként elsősorban a szlovákiai magyarság két világháború közötti történetével foglalkozik. Behatóan foglalkozott a szlovákiai magyarok első bécsi döntés előtti magatartásával, illetve a korabeli kormánypárti magyar politika kérdésével, de a szlovákiai magyarok 1956 során tanúsított magatartásával is. Több monográfia és kötet szerkesztője, összeállítója, számos tanulmány és ismeretterjesztő írás szerzője. 2014. novemberétől a Fórum Kisebbségkutató Intézet ügyvezető igazgatója, nemzedékének egyik legelismertebb szakembere. Tankönyvszerzőként is jelentős.

Főbb művei:

Magyar idők a Felvidéken. Az első bécsi döntés és következményei. Budapest, Jaffa, 2014.

Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2013.

Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben. Pozsony, Kalligram, 2011.

Egy rövid esztendő krónikája. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010.

Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2008.

A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002). Somorja- Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató

nyelvész

Tanszéki kötődés: 1989-ben szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 2003-ban doktorált. 1992 és 2005 között adjunktusként dolgozott tanszékünkön.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Az anyanyelv-pedagógia, a magyar-szlovák a kétnyelvűség és a nyelvpolitika kérdéseivel foglalkozik. Számos tanulmányt, cikket publikált szaklapokban, gyűjteményes kötetekben. Jelenleg a Selye János Egyetem magyar tanszékének tanszékvezetője.

Főbb művei:

• Nyelvi szondázások: Alkalmazott nyelvészeti tanulmányok a szlovákiai magyar nyelvhasználat köréből. Dunaszerdahely, Lilium Aurum Kiadó, 2010.
• Nyelvi tallózások, Dunaszerdahely, Nap, 2011.

(Amadékarcsa, 1935)

nyelvész, újságíró, szerkesztő, helytörténész, forgatókönyvíró

Tanszéki kötődés: 1958-ban szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör: Tudósítóként (Új Szó), szerkesztőként (Pionírok Lapja), parlamenti tudósítóként tevékenykedett, elsősorban a cseh–magyar kapcsolatokra fókuszált. Magyarok Dél-Csehországban című riportsorozata (Irodalmi Szemle, 1972) nagy visszhangot váltott ki, mely alapján Nazdar címmel dokumentumfilmet is forgattak. Nyelvészeti dolgozata a csallóközi Karcsák í-zéséről díjat nyert az MTA Nyelvtudományi Intézetének pályázatán.

Főbb művei:

• Egyházkarcsa címere, Egyházkarcsa, Községi Önkormányzat, 1996
• A szent király hűséges fiai, 2003
• A derghi és a karsai Somogyi család címere, 2004.

(Dunaszerdahely, 1969)

politikus

Tanszéki kötődés: magyar–     szakos tanári oklevelet szerzett.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Somogyi elsősorban politikusként ismert, 2010 és 2012 között az SAS (Sloboda a solidarita) parlamenti képviselője volt. Négy évig a DH Press Kiadó igazgatójaként dolgozott (1990–1994), 1999-ben és 2000-ben a Mai Lap igazgatóhelyettese lett.

(Érsekújvár. 1946)

helytörténész

Tanszéki kötődés: 1980–1982-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–német szakot hallgatott.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Helytörténeti, kultúrtörténeti dolgozatokat, cikkeket, tanulmányokat publikált, Érsekújvár történetével, művelődéstörténetével foglalkozik. Számos várostörténeti kiadványt gondozott, szerkesztett és írt.

Főbb művei:

• Érsekújvár története képekben 1545–1691, 1991.
• Az érsekújvári zsidóság története (Lang Tamással), Pozsony, Kalligram, 2004
• Érsekújvár az irodalom tükrében (Strba Katalinnal), Komárom, 2006.