C

(Plzeň, 1939)

irodalomtörténész, hungarológus, közíró, politikus

Tanszéki kötődés: 1993 szeptemberétől 1997-ig a tanszék docense és tanszékvezetője volt.

Tevékenységi kör, kutatási terület: Tudományos pályáját a szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok kutatásával kezdte, de behatóan foglalkozott klasszikus szlovák irodalommal is, megírta a szlovák irodalomkritikai gondolkodás történetét, számos magyar író (pl. Petőfi, Ady, Kaffka Margit, Mikszáth) szlovák nyelvű kiadása elé írt előszót. 2006-ban Szlovákia kulturális minisztere, 2010 és 2012 között emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettese volt, 2009 és 2014 között a Híd alapító alelnökeként tevékenykedett. A szlovákiai politikai és kulturális élet meghatározó egyénisége.

Főbb, magyarul is megjelent munkái:

• Két irodalom kapcsolatai: tanulmányok a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Budapest, Gondolat, 1980.
• A szlovákkérdés a 20. században (szerkesztő), Pozsony, Kalligram, 1996.
•  Nagykövet voltam Magyarországon. Cseh-Szlovákia utolsó magyarországi nagykövetének feljegyzéseiből, Pozsony, Kalligram, 1997.
• Egy érzelmes (közép-) európai, Pozsony, Kalligram, 2008.
• A szlovák-magyar önismeret könyve Pozsony, Kalligram, 2008.
• Jelen és történelem. Az etnokráciától a demokráciáig és vissza, Pozsony, Kalligram, 2014.

(Érsekújvár, 1936)

műfordító, szótáríró, publicista, szerkesztő

Tanszéki kötődés: 1959-ben szerzett magyar–orosz szakos tanári oklevelet.

Tevékenységi kör, kutatási terület: A Szlovák Pedagógia Könyvkiadó szerkesztőjeként kétnyelvű szótárak szerkesztésével foglalkozott, szakfordítóként is ismert. Szlovák és magyar nyelvű cikkei számos közéleti és szaklapban láttak napvilágot. Számos rangos díja közt előkelő helyet foglal el a Magyar–szlovák kéziszótárért elnyert Bél Mátyás-díj. Magyar társalgási zsebkönyvet, úti szótárt is írt. 2014-ben a tanszék egykori oktatójáról elnevezett Turczel-díjat is megkapta. Legjelentősebb munkái magyar–szlovák, illetve szlovák–magyar szótárai, melyek számos kiadást megértek.