J

(Nagyráska, 1928 – Komárom, 2013)

nyelvész, nyelvművelő

Tanszéki kötődés: Magyar szakos képesítést a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett 1958-ban. A Comenius Egyetemen doktorált (1971), ugyanitt szerezte docensi fokozatát (1990). 1961-től nyugdíjazásáig (1994-ig) a tanszék oktatója volt, 1992–93-ban megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett. Szakterülete a leíró nyelvtan és a nyelvművelés volt, szófajtani vizsgálatai különösen jelentősek. A szlovákiai nyelvhasználat kérdésköre meghatározó szerepet játszott munkásságában. Lőrincze Lajos-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével is kitüntették. Több tankönyv és egyetemi jegyzet szerzője. A szlovákiai magyar sajtó rendszeresen közölte nyelvművelő írásait.

Főbb művei:

• A magyar igekötők állományi vizsgálata, Budapest, 1976.
• Nyelvünkről – nyelvünkért, Pozsony, Madách, 1980.
• A magyar igekötő szófajtani útja, Budapest, Akadémiai, 1982.
• Nyelvünk és mi, Pozsony, Madách, 1983.
• Nyelvi vétségek és kétségek, Pozsony, Madách, 1987.
• Értsünk szót egymással!, Pozsony, Kalligram, 1995.
• Nyelvünkről – önmagunkért, Pozsony, Kalligram, 1998.
• Érthetően, alkalomhoz illően!, Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 2000.
• Anyanyelv és magyarságtudat, Pozsony, Madách-Posonium, 2006.

(Privigye, 1873 – Pozsony, 1959)

 filozófus, pedagógiai szakíró, tanfelügyelő

Tanszéki kötődés: 1933-tól a Comenius Egyetem BTK magyar szemináriumában szuplensi minőségben ő tartotta a magyar szakos hallgatóknak az irodalmi előadásokat (szlovák nyelven).

Tevékenységi kör, kutatási terület: Bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. A pozsonyi iskolaügyi referátus 1925-től őt bízta meg a szlovákiai magyar középiskolákban a magyar nyelv és irodalom tanításának felügyeletével. 1918 előtt filozófiai tanulmányokat publikált. A Filozófiai írók Tárának 26. kötetében (Franklin, 1913) ő fordította magyarra Condillac Értekezés az érzetekről című művét, és bevezetőt, életrajzot, jegyzeteket is írt hozzá. 1976-ban a mű újra megjelent Erdélyi Ágnes átdolgozásában (Magyar Helikon). Az Athenaeum folyóiratban megjelent írásai közül a Malebranche helye a filozófiai fejlődés folyamatában című magyar nyelvű tanulmánya jelentős (1916). 1918 után pedagógiai szakíró lett, írt egy pszichológia- és egy retorikatankönyvet.

Főbb művei:

• Értesítés a leányoknak gimnáziumra való előkészítéséről Aradon, Arad, 1903. (Hunyady Józseffel).
• Psichológia, Prága, Profesorské Nakladatelstvi a Knihkupectvi, 1924.
• Retorika: Csehszlovák köztársaság magyar tanításnyelvű középiskolái számára, Prága, Profesorské Nakladatelstvi a Knihkupectvi, 1925.

(Rimaszombat, 1969)

költő, szerkesztő

Tanszéki kötődés: A Comenius Egyetemen magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett.

Tevékenységi kör: Juhász Katalin elsősorban költőként vált ismertté: nemzedéke legjobbjaihoz sorolják. Lapszerkesztőként (Új Szó, Szőrös Kő), tudósítóként is tevékenykedett, jelenleg az Új Szó kulturális rovatánál dolgozik. Több szépirodalmi munkát fordított angol nyelvből, számos közéleti és kulturális tárgyú cikket, tárcát, jegyzetet publikált.

Főbb művei:

• Gerezdek, Pozsony, AB-ART, 1994.
• Le Big Mac, Pozsony, AB-ART, 1999.
• Mentés másként, Pozsony, AB-ART, 2001.
• Makacs foltok, Losonc, Plectrum, 2006.
• Látod, duzzad, Pozsony, Madách-Posonium, 2009.
• Maga a dolog, Pozsony, AB-ART, 2012.